Erzsébetvárosban születtem, és bár az élet sokfelé sodort, ma is ezt tartom igazi otthonomnak. Nemcsak laktam és dolgoztam, dolgozom Erzsébetvárosban, hanem egyetemi munkám során Budapestnek ezt a részét kutattam. Szakterületem a kulturális antropológia a többi között a társadalmat alkotó emberek és a kultúra kapcsolatával foglalkozik, benne van a legfejlettebb városok, etnikai csoportok, szubkultúrák és kisebbségek kutatása is.

Biztos vagyok benne, hogy minden, amit akkor tanultam, és azok a tapasztalatok, amelyeket a politikában, az Európai Unió parlamentjében szereztem ma segítenek a munkámban. Abban, hogy jól vezessem azt a kerületet, amely egyszerre mondhatja magáénak a főváros leggazdagabb kulturális örökségét és legbonyolultabb szociális problémáit.  

Szociálisan érzékeny, a társadalmi igazságosságot szem előtt tartó, a jövő okos és progresszív kerületét építő polgármester kívánok lenni, aki számára az ember, az európai értékek, az innováció, a kultúra és a fenntartható fejlődés meghatározó fontosságú.

Kerületünk egymásra rétegződő, sokszínű kulturális hagyományok kifogyhatatlan tárháza, ötvenezer városlakó otthona. Egység a sokféleségben. Tragikus és felemelő történetek színhelye, ragyogó műemlékek és málló vakolatú bérházak szeretni való összessége. Mögöttük megannyi emberi sors és sorstalanság. Nagycsaládosok és magányosok, gyerekek és öregek, istenhívők, hitüket vesztettek és hitüket keresők lakhelye. Miénk itt a tér. Mindannyiunké: bennszülött erzsébetvárosiaké, beköltöző fiataloké, a kerületet otthonukul választó távolról jött idegeneké ‒ egy igazi világváros színes kavalkádja.

Erzsébetváros a tolerancia és a párbeszéd kerülete. Büszkék vagyunk vallási hagyományainkra, műemlék templomainkra, és bízunk az egyházak közösségmegtartó erejében. A hagyományok ápolása, az értékek védelme közös ügyünk, ezekre építve tudjuk régi és új lakóinkkal kialakítani a XXI. század Erzsébetvárosát.